Iskolánk névadója

Kisfaludy Károly

Született: Tét, 1788. febr. 5.
† Pest, 1830. nov. 21.
Író, Költő, Szerkesztő

Apja főszolgabíró volt, anyja, tekintélyes zalai földesúr leánya, belehalt fia születésébe. Apja ezért ridegen bánt fiával.

1799-től a győri bencés gimnáziumban tanult, megbukott és fegyelmezetlensége miatt ki kellett maradnia az iskolából. 1804-től katonai nevelőintézetbe lépett, hadapród lett. Itáliába, majd 1806-tól határőrzésre a Szerémségbe került. Bátyja hatására kezdett verselni, s próbálkozott a drámaírással. 1811-ben lemondott főhadnagyi rangjáról, ezért apja kitagadta. Pesten Szemere Pál körébe került. 1812-16-ban Bécsben képzőművészetet tanult, közben hosszabb időt töltött Itáliában is (1815). Arckép-, sőt szelencefestészetből, időnként kereskedelmi tevékenységből élt. Festői munkájával egyik elindítója a magyar nemzeti festészetnek. Kedvelt, romantikus témái (a tengeri vihar, a vésszel küzdő ember, a természet elemeinek hatalma, a sorsnak kiszolgáltatott ember veszendősége) költészete szempontjából is figyelmet érdemelnek. 1817-ben visszaköltözött Pestre és ismét írni kezdett.1819-ben aratta első sikereit színdarabjaival, neve gyorsan ismertté vált. A 20-as évek elejétől hosszabb időre felhagyott a drámaírással. Rátalált az alkatának megfelelő tevékenységre, a szerkesztésre. 1821-től kiadta az Aurora c. irodalmi zsebkönyvet, megszervezte az Aurora-kört. A fiatal írókat kritikára és annak tűrésére nevelte. Fáy András kezdeményezése nyomán új műfajt honosított meg, a novellát. 1830-ban Széchenyit kérte fel megindítandó újságjának szerkesztésére, ám az engedély megérkezésekor az író már halálos ágyán feküdt.

Temetésén hatalmas tömeg vett részt. Pest tisztelettel adózott az írónak, aki irodalmi központtá tette, és példát mutatott a városi, polgárosodó életformára és gondolkodásra.